"A tisztességes adófizetők nem fizetnek szívesen adót, ha a befizetett pénzét elpazarolják. Hogy az önkéntes adófizetés megvalósuljon, ahhoz a kormányzatnak tiszteletet kell tanúsítania, és megfelelő szolgáltatásokat, valamint kiszámítható kiadásokat kell biztosítania" - jelentette ki Ilie Bolojan román miniszterelnők egy szeptemberi interjúban.

Az említett mondatok egy az Euronews-nak adott interjúban hangoztak el, és tekinthetjük egy kormányzati beismerésnek azzal kapcsolatosan, hogy az állam nem megfelelően használja fel a befizetett adókat, számos esetben rá lehet sütni, hogy pazarló módon gazdálkodnak a rendelkezésre álló összegekkel. Erre számos példát lehet mutatni, hiszen jelen pillanatban is kritika éri a bizonyos esetekben indokolatlanul magas speciális nyugdíjakat, valamint a semmittevő és haszontalan közalkalmazottakról is rengeteg hír kering. S ez csak két eklatáns példája a nemtörődöm pénzgazdálkodásnak, ezeken kívül számos olyan terület van még, ahol elégnek az adófizetői lejek.

Habár a miniszterelnök felismerte ezt az ellentmondásos helyzetet, és próbálkozik is korrigálni az ebből adódó káoszt, a népszerűsége egyre csak csökken, hiszen sokaknak nem tetszik az, hogy megnyirbálja a kiadásokat, s így sokak munkahelye kerül veszélybe, megint mások pedig kevesebbet fognak keresne, vagy éppenséggel többet fognak adózni azért, hogy az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikáját helyrehozza.

Nem kell azonban pszichológusnak lenni ahhoz, hogy megértsük, az adófizetőkben egyre csak gyűlik a harag amiatt, hogy az ország egyre rosszabb helyzetben van, és ilyen komoly megszorításokat kell bevezetni, mint amiket bejelentett a Bolojan-kabinet. A miniszterelnök tehát helyesen ismerte fel, hogy a tisztességes adófizetőt nem csak hogy bántja, ha felelőtlenül bánnak azzal a pénzzel, amit befizet az államkincstárba, hanem a kedve is elmegy a további tisztességes hozzáállástól. 

Ezt a nehéz helyzetet prbálja meg most kezelni Ilie Bolojan több-kevesebb sikerrel.

Hogy milyen eredménye lesz az általa bejelentett változtatásoknak, az csak a jövő titka.

Mindenesetre bízunk benne, hogy rövidesen talpra áll az ország, és tovább folytathatja Románia felfelé menetelő pályáját az európai ranglétrán, hogy magunk mögött hagyjuk a lesajnált kelet-európai imázst, ami az elmúlt évtizedekben ráégett az országra. Habár volt egy kisebb emelkedő az elmúlt években, amit még az európai, különösen a magyar sajtó is felkapott, és irigykedve mutogattak ránk magyar szomszédaink, azonban ennek a periódusnak vége szakadt.

Bízzunk tehát abban, hogy a román cégalapítás ismét népszerű lesz majd mind a magyarok, mint már európai országok vállalkozói körében, és ismét alacsony adókkal, innovatív lehetőségekkel, és versenyképes piacgazdasággal csábíthatjuk ismét ide a nagytőkéseket.